Véletlenül fedeztem fel.
Emlékszem, csütörtök volt, fél tíz előtt valamivel.
Nem sejtettem semmit.
Gyanútlan voltam.
Bár, legbelül éreztem, hogy valami csodálatos készül.
Még a levegő is más lett.
Lassan izgatottság töltötte be a termet.
Nem voltak már sokan, ők viszont jól tudták, mi következik.
Hiszen erre vártak.
Ezért voltak itt.
Csütörtök, 21:30.
Kilencven perc, harminc résztvevő.
Az ezdőterem és a tornaterem között üvegfal.
Rúdtáncóra.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
