A posztcím nem a hangulatomra vonatkozik, de nem ám! Az nem is lehetne jobb, néhány alkalomszerű kihagyástól eltekintve minden második nap lejárok a terembe - egy nap edzés, egy nap pihenés - és fejlődök is szépen! Miért tartott ennyi ideig rávenni magam erre...? Az AYCM kártya nagy segítség, az biztos.
De hogy egyik szavam a másikba ne öltsem :) a posztcím tehát egy - számomra - új edzésfajtát jelent, a negatív edzést. Mint ultrakezdő, én is abban hitben éltem, hogy a lényeg az, milyen nehéz súllyal tolom az adott gyakorlatot, és csókolom.
Persze még egy félkegyelmű is rájön hamar - én szokás szerint picit később - hogy az is életbevágó, mennyire odafigyelve, szabályosan végzed a mozgást. Aztán ma egy nálam pár évvel előbb eszmélő (= edzésbe kezdő) pajtásom lejött velem a terembe, s megmutatta a negatívot.
A negatív edzés lényege, hogy nem csak akkor "erőlteted" meg az izmaidat, amikor pl. fekvenyomásnál kinyomod a súlyt, hanem akkor is, amikor leengeded. Tehát aktívan "harcolsz" a gravitáció ellen. Mindkét irány munkafázis, le is, fel is. Ugyanígy a tárogatón, nem csak a karok összeérintésénél erőlködsz, hanem lassan engeded vissza, aktívan ellentartva az amúgy visszaeső súlyoknak.
Biztos, hogy sok gyakorlás kell hozzá, de ígéretesnek tűnik! Úgy elfáradtam, mint eddig kevésszer.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
