Tizennégyéves korom óta minden újévkor ugyanazt a három cél tűzöm ki magam elé az évre:

• megtanulok franciául okosba,
• szemérmetlenül meggazdagszom,
• jól kisportolom magam.  

A franciára nem térek ki, így alakult, a másik kettő pedig alapvetően érthető, hisz ki ne szeretne sportos, egészséges testtel menőzni, s az arcpirító jómódot sem hiszem, hogy magyarázni szükséges.

Az első két projekttel is állhatnék jobban persze, ám mégis a edzés mentén kezdem el teljesíteni e rég esedékes célokat.

Ugyanis végre kaptam egy sportkártyát, egy fitness bérletet.

Régóta irigyeltem az All You Can Move kártyák miatt a multiknál dolgozó barátaimat, s egyúttal jól rá is fogtam erre, hogy azért nem járok rendszeresen edzeni, mert az edzőterem drága, ha egy alkalmas belépőt veszel. Bérlet meg macerás, mert hová iratkozz be: ami az irodához van közel, vagy ami a lakáshoz? Ugye?! Merthogy kettőbe meg túlzás volna, érezzük azért.

Az AYCM kártyával viszont közel száz terembe kapsz belépést, fix havidíjért. Ha így nem megy az edzés, akkor sehogy. Egy évet szánok az AYCM projektre (innen a blog neve, jé!) s ez a blog a fő motiváció: ha továbbra is elpunnyadom az ügyet, ezzel majd jól megszégyenítem magam ország-világ előtt.

Még az unokáim is ezen fognak röhögni a Holdon.