Januárhoz képest bizony ritkultak az edzések, volt olyan hét, hogy csak kétszer voltam lent. Ami szégyenletes, csúnya viselkedés. S az előző poszt ellenére nem, nem a motivációval van gond. Hanem, s itt jön ám a tipikus nyavalygás, az idővel. Kevés van belőle. Persze teljesen igaz, hogy arra van idő, amire akarod, hogy legyen. S ez így is van! Mi az tehát, ami elhappolja az időt a gyurcitól, ami pedig - írok egy blogot róla kérem!! - nyilvánvalóan igen fontos nekem?
Pont a blog indulásával együtt, kb. négy hónapja, indítottunk egy céget Attila pajtásommal. Last minute színházjegyet árulunk féláron. Ugye mekkora ötlet? Ugye! Cserébe meló is van vele bőven. Pedig az elején azt hittük, nem lesz. Hihi.
Mindegy, inkább nem alszom, de megfér e két kedvenc projekt egymás mellett, meglássa a világ! :)
Még nem szórtam meg túlzottan a blogot motivációs nyálasságokkal, ezután sem tervezem. Egyet viszont tényleg érdemes megnéznetek (nem, nem Steve Jobs).
I'm too weak, too slow, too big, I ate too much for breakfast
I've got a headache, It's raining, My dog is sick, I can't right now
I'm not inspired, Makes me smell bad, I'm allergic to stuff
I'm fat, I'm thin, It's too hot, I'm not right, I've got shin splints
A headache, I'm distracted, I'm exerting myself too much
I'd love to really, but I can't, I just can't, My favorite show was on
I've got a case of the Mondays, the Tuesdays, the Wednesdays
I don't wanna do this, I wanna do something else
After New Years, Next Week, Might make a mistake
I've got homework, I feel bloated, I've got gas, I've got a hot date
My coach hates me, My mom won't let me, I bruise easily
It's too dark, Too cold, My blister hurts, This is dangerous
Ugh, Sorry, I don't have a bike, I didn't get enough sleep
My tummy hurts, It's not in my genes, I don't wanna look all tired out
I need a better coach, I don't like getting tackled, I have a stomachache
I'm not the athletic type, I don't wanna get sweaty
I have better things to do, I don't want to slow you down
Do I have to do this?, As soon as I get a promotion, I think I'll sit this one out
...and my feet hurt.
Krisztusi korba lépett a blog, harminchárom poszt született már! Semmi értelme egyébként a hasonlatnak, csak eszembe jutott a számról. Mert megtehetem!
Elkezdtem olvasni, pontosabban audiobook formában hallgatni Tim Ferris 4-Hour Body könyvét. Előző, botrányosan sikeressé vált könyvében, a 4-Hour Workweekben azt fejtegeti, hogyan használd a modern eszközöket és tudományos alapú menedzsmentet céljaid eléréséhez, például, hogy egy héten pár órát dolgozva is rendes jövedelemre tegyél szert.
Bevallom, illene elolvasni, de nem tettem még. Tervbe van véve! Mint oly sok minden, persze. Mindenesetre ennek a srácnak megjelent nemrég a következő könyve, a 4-Hour Body. Ebben, ha minden igaz tíz év kemény és szupertudományos megfigyelés és kísérletezés eredményeit osztja meg velünk, azaz hogyan formáld át/meg tested a lehető legoptimálisabb energiabefektetéssel. Eléggé egybecseng a céljaimmal, ha még emlékszik valaki a kezdetekre.
Kb. egyhatodán vagyok túl, még nagyon sok gyakorlati okosságot nem hallottam. Ha majd fogok, alap, hogy azonnal megosztom itt. Az arany szívem fog a sírba vinni!
Itthon, és amúgy egész Európában nem ismert a HFCS - Amerikában viszont állandóan erről sopánkodnak a tévében és újságokban, joggal egyébként. A High-fructose corn syrup ugyanis valóban mindenben benne van: minden feldolgozott ételben ezt használják édesítőként cukor helyett.
Miért? Mert olcsóbb. Miért olcsóbb? Mert az amerikai kormány jól megadóztatja a cukor alapanyagainak termesztését, támogatja viszont a kukoricát. Így a vállalatok cukor helyett a kukoricából kivont fruktózt használják mindenben: épp ezért más ízű picit az összes, egyébként elvileg szabványosított üdítő is kint.
Baj ez? Hát, aki megeszi, annak igen. Egészségtelenebb, kevésbé finom, jobban hízlal, nagyobb eséllyel okoz cukorbetegséget.
Miért hoztam ezt szóba? Mert magyarázatot keresek rá, hogy sikerült két hét USA alatt 4, azaz négy kilót híznom. Nem mintha borzasztóan zavarna, itthon az edzéssel úgyis lejön, de igencsak meglepő.
Szóval csatlakozom a sopánkodókhoz: biztos a HFCS!
Nah hazaérkeztem hétfőn a bő kéthetes túráról, s bár már aznap el akartam menni a jól megszokott Gildamaxomba az szeretett All You Can Move kártyámmal, túl sok felhalmozódott email és jetlag miatt csak ma, kedd este jutottam le.
Itthon lemértem magam, s csuhajja, két hét alatt közel három kilót híztam! :D
Mi lesz így a grafikonnal? Bár szakmailag valóban nagyon hasznos volt az elmúlt két hét, edzés szempontjából kevésbé... de lássuk a grafikont.
Azt hiszem, dramatikus változások lesznek márciusban - be kell hoznom a lemaradást! :)
Ahogy láttátok az előző posztban, igen jól felszerelt/karbantartott terme van az egyetemnek, de az még így is meglepő, hogy van külön bemelegítő és futóterem! Amint látszik, három sáv van, és mint az autobahnon, egyik a futás, másik a kocogás, harmadik a séta.
De ami a pláne, az a kis táblácska a jobb sarokban. Mekkora összevisszaság lenne, ha mindenki arra futna amerre akarna. De az is milyen diktatórikus, ha leírják, hogy a futásirány balra van. Miért pont balra, ugye. Mi lesz azokkal, akik jobbra akarnak? Ugye?!
Íme a politikailag korrekt megoldás:
Sunday ->
<- Monday
Tuesday ->
<- Wednesday
...
Mivel nagyon felpörögött a szakmai program, aludni is alig, nemhogy edzeni nincs időm sajnos. Hát igen, erre azért lehetett számítani.
De hogy addig se maradjatok poszt nélkül, s mégis kapcsolódjak Ámerikához, megmaradjon a kecske is meg a karalábé is, íme korábbi élmény egy tengerentúli edzőteremről, a Bloominton-i Indiana University kampuszáról, ahol szintén volt szerencsém némi időt eltölteni.
Nyilván nagyon pengén berendezett, többemeletes edzőterme van az egyetemnek...
...de a staff hozzáállása, ami már a legeljén is 10/10 volt.
Ugyanis, az első két nap a belépésnél még nem működött diákom a leolvasóban valamiért, így kifizettem 2 x 6$ beugrót, ez van.
Egy hétre rá aktiválódott a diákom, látták a rendszerben a korábbi befizetéseket, s szó nélkül visszaadták. Kolbászból van a kerítés, én mondom! :)
... hogy nem folytatom az edzés/blogírást kintlétem alatt is? Nahjó, nyilván nem olyan intenzitással, mintha itthon lennék, de azért néha posztolok valamit.
Most jöttem meg a San Francisco-i Hilton edzőterméből. Meg kell mondjam, elég vacak, ahhoz képest pláne, hogy egy négycsillagos szállodát kell(ene) ellátnia. Négy futógép, két ellipszisgép, pár kondigép, egy súlyzósor, és ennyi - egy elég pici helységbe belezsúfolva. Csak egy órát maradtam, bár tény, hogy a mozgás az jól esett, illetve, a bemelegítés során ellipszisgépről szép a kilátás a városra.
Bár, közel sem olyan szép, mint a szobámból... nem is megyek le többször! ;)
Váratlan esemény zavarja meg jól bejáratott edzéstervemet: február 12-27 között egy szakmai program keretében Washington, San Francisco, Boston és New York érintésével körbenézek az Államokban.
Picit bővebben: U.S. Department of State úgy érzi, mi európaiak jól le vagyunk maradva az innováció és az entrepreneurship terén, így kiválaszt tíz, kiemelkedő teljesítményű (oh yeah!) európai fiatalt, akit majd jól körbevisz, és megmutatja, ők hogy csinálják, hogy aztán hazatérve fény vigyenek a sötét Európába.
Valószínűleg mellényúltak, és valahogy engem választottak. :)
A Magyarországról induló pötty vagyok én. Öröm és bódottá!
Továbbra sem használok semmilyen táplálékkiegészítőt, nem igazán figyelek oda a kajálásra, s nem kértem ki személyi edző segítését, de még utána sem olvastam rendesen az egész gyúrás ügynek.
Csak úgy, amilyen gyakran csak tudok (heti három általában) lejárok a terembe, és használom a gépeket. Egyrészt így is van azért eredménye, de valószínűleg többször ilyen gyorsan fejlődnék, ha szánnék a "mentális" felkészülésre is energiát.
Ejj ejj.
Van, hogy én is két gépet, vagy két pár súlyzót használok egyszerre, de mindig csak az egyiket "foglalom le", a másikat aki akarja, viheti. Pláne csúcsidőben, a fenti polipozás nem épp úriemberhez méltó!
jól haladok a grafikon szerint.
Nyilván mi az első reakcióm: valami nem stimmel a módszertannal, olyan nincs, hogy edzésben ne legyen elmaradva a tervtől, lehetetlen!
Pedig, ki tudja, még a végén az AYCM tényleg meghozta azt az összetevőt, amire éppen szükségem volt. Hogy tényleg bármikor lemehetek edzeni.
Azért még bőven, bőőőven van időm csúfosan kudarcot vallani. :)
gyúrós nem csak az előző posztban említett negatív edzés és a legfincsibb fehérjeport vágja ám..! Hanem azt is, hogy melyik szekrénysort nem használjuk az öltözőben.
A kezdők meg majd jól rongyosra szaggatják a kedvenc cuccaikat. Arra tippelek, a kivitelező épp aznap tudta meg, hogy a felesége csalja egy izomaggyal, ezért egyik sorba, minden szekrénybe ezt rejtette, következetesen.
Botrány!! Remélem átjön.
PS: már így is annyira, de annyira őrült férfias ez a blog, ezért használtam lilát.
Ellensúlyként.
A posztcím nem a hangulatomra vonatkozik, de nem ám! Az nem is lehetne jobb, néhány alkalomszerű kihagyástól eltekintve minden második nap lejárok a terembe - egy nap edzés, egy nap pihenés - és fejlődök is szépen! Miért tartott ennyi ideig rávenni magam erre...? Az AYCM kártya nagy segítség, az biztos.
De hogy egyik szavam a másikba ne öltsem :) a posztcím tehát egy - számomra - új edzésfajtát jelent, a negatív edzést. Mint ultrakezdő, én is abban hitben éltem, hogy a lényeg az, milyen nehéz súllyal tolom az adott gyakorlatot, és csókolom.
Persze még egy félkegyelmű is rájön hamar - én szokás szerint picit később - hogy az is életbevágó, mennyire odafigyelve, szabályosan végzed a mozgást. Aztán ma egy nálam pár évvel előbb eszmélő (= edzésbe kezdő) pajtásom lejött velem a terembe, s megmutatta a negatívot.
A negatív edzés lényege, hogy nem csak akkor "erőlteted" meg az izmaidat, amikor pl. fekvenyomásnál kinyomod a súlyt, hanem akkor is, amikor leengeded. Tehát aktívan "harcolsz" a gravitáció ellen. Mindkét irány munkafázis, le is, fel is. Ugyanígy a tárogatón, nem csak a karok összeérintésénél erőlködsz, hanem lassan engeded vissza, aktívan ellentartva az amúgy visszaeső súlyoknak.
Biztos, hogy sok gyakorlás kell hozzá, de ígéretesnek tűnik! Úgy elfáradtam, mint eddig kevésszer.
Korábban felmerült kérdésként, hogy ha nem direkt a tömegnövelés a cél, csak szimplán az atletikusabb test, vajh mennyire növekszik az ember tömege. Mert ugye zsír is megy le, izom is jön fel, arány meg fajsúly a kérdés, ugye. Az alábbi kép beszédes:
...show-rajongó blogolvasóknak kedveskednék ezzel a képpel. Az igazi, az eredeti, az egyetlen VV5 Cristofel üdvözli a blogolvasókat!
Teljesen elkurvulok itt a látogatottságért cserébe. :D
Morálom töretlen, eltökélt vagyok, mint egy szagot fogott rinocérosz. És vad! Mint egy sörényes hangyász. Plusz, nem haladok rosszul a grafikon szerint sem.
Mondanom sem kell, hogy a 45 kilóval való fekvenyomás továbbra is a szánalom csimborasszója, dehát ez a lényeg, szégyelljem csak magam!
Az időmenedzsment sosem volt erősségem, s a helyzeten nem segít, de legalább ront a Gildamax valóban 0-24 órás nyitvatartása. Ha legalább bezárna éjfélkor, nem halogathatnám az edzést hajnalig. Mint ahogy ma is történt: "még befejezem ezt az emailt, még beszélek skypon pajtásokkal, dehát nem gond, úgysem zár be a terem..." nah ebből lesz hajnali egy körüli edzés.
Másrészről meg alig vannak már ilyenkor, át lehet gondolni edzés közben az épp befejezett és a következő napot... az "egészséges" bioritmusnak biztos nem tesz jót, de én imádom. :)
Bár hagyományosan újévi fogadalmakon nem kell gondolkodnom, remélhetőleg idén az AYCM sportkártya meghozza az áttörést, és 2013-ra már minimum egy új fogadalom kell majd! :)
Mindenesetre, angol nyelvű szakirodalmat nézegettem a neten edzéstervekről a következő 10 hónap leghatékonyabb kihasználására, amikor az egyik oldalon megláttam ezt a reklámot. Témaba vág, muszáj bemásolnom, vágatlanul, teljes pompájában.
Nehéz eldönteni, mi a legmegdöbbentőbb a banneren. Már maga a színösszeállítás alapvetően hibátlan, tisztelgés a kilencvenes végek végén virágzó színes hullámosbetűs Word Clipart zsúrmeghívók stílusa előtt, az pedig nem is kérdés, hogy vajon melyik épeszű embernek ne tetszene a jobboldali művészúr teste. Engem mondjuk a mosolyával levett a lábáról. Attól pedig, hogy ilyen csodás porhüvelyt 28 nap alatt el lehet érni... igen rosszul érzem magam a csigalassú 365 napos projektemmel.
Annyira megfogott a banner, muszáj volt utánanéztem: meglepő, de a baloldali emberke valóságos, élő személy. Aditya Dev most 24 éves, törpének született, s összesen tíz kilót nyom a teste. BBC riport tette híressé, Guiness által hitelesítve ő a világ legkisebb testépítője. R-e-s-t-e-c-p. A szörnyről viszont nem találtam infót, akinek van - dobjon kommentet! :)
Mind az edzések, mind a bejegyzéseké. Ugyanis, mindkettő lehetne, sőt kellene, hogy legyen, kétszer-háromszor ilyen sűrű.
Egy kedves kommentelő kérdezte is, mi van a kihagyással. Nem írtam eddig, de már lezárulni látszik az ügy, szóval itt az idő.
Szóóóval, pár nappal miután megszületett az elhatározás és belekezdtem az AYCM365 projektbe, derül ki, hogy szükség lesz némi műtétre, megvagdosnak. Amúgy szerencsésnek érzem magam igen sok szempontból, de itt most ezt dobta a genetikai lottó. Az időzítés, hát az valóban szerencsétlen.
A megelőző vizsgálatok rengeteg időt, de tényleg pusztulatsokat elvettek (konkrétan négy órás várakozás öt perces kontrollra) utána pedig - érthetetlen módon..! - egy ideig nem volt tanácsos mozogni. Pláne nem direkt kutyanehéz vasakat kedvtelésből pakolászni. :)
Viszont ma megvolt a varratszedés, minden frankó. Nem is baj, pont évvégére esik, így utoljára még megfogadhatom, hogy az új évben mostmár tényleg kisportolom magam!
S már mérőszám is van hozzá! ;) Viszlát 2012-ben!
Pont két hónap telt el a kezdés óta. Egyrészt, borzasztóan, módfelett örülök neki, hogy belekezdtem, továbbra is nagyon tetszik az AYCM kártya, hogy akkor és oda megyek edzeni, amikor szeretnék. Némi eredmény már kezd ám látszani is, nézzük csak a grafikont, 8. hétnél járunk.
Nem is olyan vészes, körülbelül ott vagyok, ahol kellene lennem.
Ugyanakkor. A projektált görbe exponenciális, tehát az elején megengedőbb, a végén lesz nehezebb. Amúgy ez - pusztán saccra - reális is, ha már látom a végét, s az eddig megtett utat, még inkább motivált leszek. :)
Másrészt, fogalmam sincs a testsúlyváltozásról. Lehet, hogy ennyi edzés mellett 10 hónap múlva simán felugrik 10-15 kiló (tényleg fogalmam sincs mi a reális, dietetikus meeting tervbe van véve!) akkor az ugye +15 kilót jelent a rúdon is!
Pont az elején ugráltam körül az AYCM fitnesskártyát, hogy mekkora fanki, hogy majd száz terembe el tudsz menni vele. Nah, akkor még nem gondoltam bele, hogy bár ez valóban így van, ám ha picit is komolyabban elkezd edzeni az ember, nagyon hasznos, ha kialakít ehhez egy rutint. Először tárogató, utána az a lenyomós izé, utána kar, majd fekvenyomás, has, váll. Pl. S mindezt persze hány kilóval, hanyadik pöckön van az ülőkemagasságállító stb.
Viszont, különböző termekben különböző gépek vannak, vagy nincsenek, kis eltérések, ez pedig lehetetlenné teszi a rutin migrálását. Nah, tehát így alakult, főleg a nullahuszonnégy nyitvatartás és a kialakítás miatt, hogy az utóbbi időben csak a Gildába jártam.
Ugyanakkor a blog miatt tervbe vettem, hogy havonta azért ellátogatok két-három új terembe, csak a felfedezés kedvéért - ofkorsz megosztom itt veletek. Hát ilyen jószívű vagyok. ;)
Voltatok már hajnalban edzeni? :)
A GildaMax ugye nonstop, így amikor fél kettő körül befejeztük a munkát egy pajtásommal, s ő ment lefeküdni, én gondoltam egyet, s elmentem edzeni. Marha mókás élmény, érdemes kipróbálni.
Terem teljesen üres, egy arc van a pultban, de ő is bóbiskol. Világítés takarékon, ha akarnék, full meztelenül is edzhetnék, de egyrészt, minek, másrészt, higiénia, harmadrészt, ha odacsípi valami, nem lenne teljesen őszinte a mosolyom másnap.
Nyilván sokkal fáradtabb vagy edzés közben (én konkrétan szédültem többször, valszeg kevés alváshoz is van köze) izomtónus sem az igazi, de utána..!
Az utak kihaltak, lámpák sárgán villognak és szürreálisak a fények, kocsival haza így öt perc sincs, de addig elégedetten ám katasztrófális hangon énekelheted Adéllel a Someone like yout - úgyse hallja senki, meg ez egy ilyen este.
Többen említettétek, hogy az iparági szabvány gyúrós köröben a "one-rep max" - az egyszer kinyomott maximum súly - vagy ahogy becézgetik, az 1RM.
Olyan szempontból van benne valami, hogy versenyeken így lehet a legjobban összehasonlítani, ki mennyit bír, de, egyrészt, itt most nem ez a cél.
Másrészt, wikipedia alapján így lehet kiszámolni:
Nah őszintén, ugye hogy maradjunk a szép, egyszerű lenti megoldásnál?
Minden self-help book és efféle hétdolmányos okosság alapgondolata az, ahogy találj magadnak egy konkrét célt. Nyilván nem hülyeség - hisz ha nem tudod, mi felé mész, elég nehéz odaérni.
Ugye 2011 november elsején kezdtem a projektbe, egy évig tart, tehát 2012 november elsejére kell elérnem a célt. Az első kommentben alapján ez pedig a "jól kisportolom magam" de ugye érintettük már egy előző posztban, hogy ilyen szubjektív, megfoghatatlan célt nem könnyű számonkérni.
Gondolkodtam sokat, s végül valóban a fekvenyomás szériázás lesz a mérőszám. A kezdéskor a testsúlyom 50%-val toltam 5x10-et, a végekor min. 100%-al kell, szintén 5x10. Egyszerű, de mégis, ha sikerül elérni a 100%-ot, szerintem az hozza magával a többit is, s így teljesül a szubjektív "jól kisportolom magam".
Alant a grafikon, így állok most. 6. hét van a kezdés óta, ez alapján elmaradásban vagyok.
